Galambos István

Kati nyugdíjba megy

Szemedben mosoly,
szívedben szeretet
- életed keresztjét derűvel cipeled.
Gyermeki öröm,
zsibongás felvidít,
két kézzel szórtad énednek magvait
- melyek, ha jó "talajra" leltek,
boldog voltál, ha kalászba szökkentek.

Most mégis felállsz, elmész...
- fáradtság az oka,
hogy nem kell az iskola,
vagy másból volt elég?
... nem tudom,
- csak azt látom,
hogy egy fővel kevesebb,
kit a gyermek-szeretet
e pályára hozott.

Isten áldjon meg hát, hosszú egészséggel,
fékezd meg a "motort" egy kis pihenéssel!
Hallgassa meg kérésedet:
adjon Neked unokát,
mert akkor majd megismered,
mi is az a "boldogság".

Végezetül annyit - gyarló ember vagyok,
olykor rabul ejtett egy kis adok-kapok...
néha okkal, vagy anélkül tüskés voltam,
sajnálom... felejtsd el - nem úgy akartam.