Szerző
Vers

A verset eddig 519 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. szeptember 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tolnai Viktória

Magányos üstökös

Felkelt a Hold,
de ma annyira fénytelen;
Udvarában sírnak a csillagok,
az utca is néptelen.

Egyedül vagyok
egy fátyolfelhő szárnyán;
Kóbor üstökös
az Élet-égbolt uszályán.

Baljós árnyak játszanak
a lélek univerzumában,
Meteorok suttognak
a bolygók otthonában.

Én vagyok a sápadt arcú Hold,
ragyogásom megkopott.
Fekete lyuk nyelte el mindenem,
mi volt, s mindenki elhagyott.

A galaxis táncában szédülök,
félek,
Talán majd végleg eltűnök,
csoda, hogy még élek.

A Sors rakétája cikázik
velem,
De a végtelen űrben sem találom
a helyem.

Világok harca dúl
a szívemben,
A Sötétség Angyala dúdol csak
fülemben.

A magány glóriáját teszi
a fejemre,
S mindenki elfelejt
örökkön-örökre.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom