Szerző
Galambos István

Galambos István

Életkor: 75 év
Népszerűség: 61 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1815 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. június 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Galambos István

Nyugdíjas lettem

Oly távoli időben,
az elvesztett Gyimesben
leltem a világra,
hol anyámat, apámat
a háború sodorta
egymásnak karjába.

Egy szösszenet boldogság,
majd eljött a rettenet...
a fegyverek borzalmát
nem állták el a hegyek.

Menekült családunk...
mi befért egy vagonba,
az marad vagyonunk
- s leltünk új otthonra.

Ám mire eszméltem,
a förgeteg elvonult...
Csak arra emlékszem,
a fél világ elpusztult.

Gyermekként nem zavart
a sértettek panasza,
nem tudtam, mit, miért
vesztett el a haza.
Nagyanyám nótázva Erdélyt siratta,
hallgattuk énekét, meséit szájtátva.

Sötét kis szobánkban - apraja-nagyja
egymáshoz bújt az ácsolt kis padon,
felhevült kályhánk villogó rőt lángja
fogócskát játszott szemben a falon.
Pattogó fahasáb, három ámuló csöppség
várakozva lesték,
hogy nagyanyó csöndes, szelíd hangja
miként festi vidámabbra
a szürkülő estét.

Elénk hozta Mátyást,
az igazságos királyt,
a szegény ember legkisebbik fiát,
az "egyszer volt, hol nem volt" országban...
kinek erő, furfang volt tarsolyában
- és azzal minden gonoszt legyőzve,
a hétfejű sárkányt lefőzve
örökké él...
- és boldogabb mindenkinél.

Múlt az idő, egyre cseperedtünk,
mesevilágból az iskolába mentünk,
hol az első évben,
vihar előtti csendben
a feszület még a helyén volt...
- ám azt a keletről támadt "fényes szelek" elfújták
helyette a sarkából kifordult világot hozták...
Mátyással...
no nem az igazságossal!
- kinek neve kiejtése
egyhangú tapsra ingerelte
az elvakult tömeget.

Ettől kezdve nagy és kispajtások
úgy, mint az "amuri partizánok"
folyton-folyvást csak harcoltunk,
és fülbemászón azt daloltuk:
"és a Csendes Óceánnál véget érnek a csaták"...
Tanár "pajtás" mondta, mondták,
és mi hittük, hittem:
imigyen lesz szebb e világ...

Ahogy tovább növekedtünk,
mások szavára is figyeltünk...
kinézve az iskola ablakán
sehogy sem látszott még Kánaán...

Sötét felhők gyülekeztek
vihar készült - október lett...
ujjongva éltünk át egy csodát
...sajnos, csak pár napig tartott.
Később - kik nem is látták
azt mondták: Egy csudát,
amit láttál, délibáb volt!

Majd jött a búcsú az iskolától...
sokaknak végleg,
mert a középiskolás élet
jó tanulók kiváltsága volt - akkor...
E kor
mély nyomot hagyott bennünk,
elhitették velünk:
a tudásnak van értéke!

A tanár egyéniség volt, tisztelet övezte.
Ők már nem voltak "mozgalmárok",
ők tanítottak,
- arra ott voltak mások,
...akik erre szakosodtak.
Bár "harcolni" már ők sem akartak,
csak építeni izmusukat...
- hittük is, nem is szavaikat.

Ismét jött egy válás, érzelmekkel telve,
felnőtt lett sok diák.
Hosszú útra kelve,
"munka-frontja" várta többségüket.
Kisebbségben voltak,
kik tovább tanultak...
- kinek az anyagi, kinek a származás
parancsolt megálljt - későbbi tanulást.

Majd egy újabb búcsú - ez már örömteli,
az újdonsült tanárt az óhajtott pályán leli...
Innen kezdve utunk egyedi,
hosszú évek sorát bánat és öröm övezi.
Sok izgalmat hoztak
az első találkozások,
idő kellett, míg elfogadtak
szülők és diákok.
Készültünk, terveztünk
- a siker szárnyakat adott...
ha kudarc ért bennünket,
lelkünkben hagyott nyomot.
Főnökünk megdicsért - jól esett,
a mellőzés bántó volt - ám az is megesett...

...és ha végül azt kérded tőlem: megérte?
Vajon amit tettél - volt annak értelme?
Erre csak azt mondom:

ha a tudás magját sikerült elültetnem,
annak szomját egy-két fejben felkeltenem,
ha szeretetet adtam szívemből - szívekbe,
ha napnak fényét csaltam gyermeki szemekbe...
nos - ha ez sikerült - akkor már megérte!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


madaras(szerző)2019. szeptember 6. 08:29

Kedves Feri !
Nagyon jól eső és megható érzés, hogy egy ilyen régi versemet is elolvastad - köszönöm.....és még szívet is hagytál.

feri572019. szeptember 5. 06:59

Hű micsoda remek alkotás, ilyet ritkán olvas az ember
Óriási nagy Szívvel jelöllek kedvencnek
Elismeréssel
Feri

bakonyiili2013. június 15. 22:08

Kedves István!
Szép életutadat bemutatva megismerhettünk, egy nagyon tartalmas pályán vezetett végig sorsod! Biztosan sok fejbe sikerült magot vetned, és az már szárba is szökkent!
Szeretettel köszöntelek a nyugdíjasok táborában, jó egészséget kívánok:
Ili

D.Eniko2013. június 15. 18:51

Köszönöm, hogy megismerhettelek versed által. Jó volt olvasni.

Üdvözletem, Enikő :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom