Kolozsvári Zita

Játszana, de hát

A válla megereszkedett,
ahogy rásimult a tonettre,
kedve szerint hinta-palintát
játszana, de hát nem illik.
Egy ilyen komoly darabtól legalábbis.
A nyaka enyhén zsíros, épp a jó ízlés
határain belül, a mosoda várhat.
Zsebe egyik hajtókája kint, másik bent.
Akár lecsukódó pillák álom előtt.
Öngyújtó, a szenvedélyt csiholni,
szivara dobozban jobb pillanatra vár.
Elfüstölni a bánatot, a tüdőből
kirekeszteni minden mást.
Vár egy kávéházban feszülten
a zakó, a nagy őre.
Akire illik, egészen.