Erjedő lelkem
Könnycsepp gördül,
Torkon, nyelőcsőn, gyomorba.
Mint elpöckölt csikk,
Ciccen halkan a sósavba.
Hamu von be mindent,
Lúgos erjedés.
Szürkén ázik szív, máj, vese,
Kiégett szenvedés.
Jegyem van magamba.
Tipródok a peronon állva.
Mellettem táska,
Belsőségeim, preparálva.
Hideg van, félek,
A lélek csontig hatol.
De nem szállok fel,
Kigördülök magam alól.
Csak a táskát dobom fel,
Ahogy a vonat kirobog,
S én, mint már oly sokszor,
Sunnyogva elkullogok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Emil(szerző)2008. szeptember 13. 07:00
Köszönöm szépen!
Emil
Marie_Marel2008. szeptember 12. 19:47
Ez egy ragyogó vers!
Üdv: Marie