Szerző

Naményi János

Életkor: 26 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 694 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. július 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Naményi János

Éhezem...

Lehunyom már a szemem,
eltűnik, mi eleven.
Semmi, csak a csend üvölt:
e világ oly elgyötört.
Elgyötrődöm hát én is;
mire jó mindez mégis?
Küzdjek! - - De hát miért is?
Hiszen még a kenyér is
elérhetetlen álom,
mint minden, mire vágyom.
Hogy ezt le miért írom?
Megvallom: nem is tudom.
Tán mert most is éhezem,
de nincs olyan élelem,
mitől lelkem megnyugodna,
mitől szívem megnyugodna...

Pedig nem kértem sokat,
sosem kértem én sokat...

Csak egy apára vágytam,
akit sosem kaphattam.

Azoknak, kik sosem hallhatták apjuktól: "Szeretlek!"

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SziSza2013. december 15. 23:22

Gratulálok a vershez.
üdv: Patrícia :)

gypodor2013. július 27. 11:58

Igen, valahol valami elromlott a világban: apátlan, anyátlan szeretetnélküli és magányos a tömeg! Szép vers!! Gratulálok. Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom