Szerző
Vers

A verset eddig 228 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. július 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Mezei Sándor (mezeisandor1)

A lantos:

Míg a vándorlást bírja erőm, regél hű lantom,
Hisz hazám népének sírását a húrokba hallom:
Vitézlő harcosok, mára már százados legendák,
A múltból az imát, a sírást ők már nem hallják!

Lantom halkan szól, dalaim sírnak a húron,
Már elkopott cipőm is a járatlan, fárasztó úton:
Talán tegyem le lantom! Fogjanak rozsdát húrjai?
Oly lenne ez, mintha hullanék virágnak szirmai.

Hallasd még hangját húrodnak, ha ráteszem pengetőm,
Maradjon meg dalom, mint szerelmes csók a keszkenőn:
Szívek vigasza légy, érints meg minden szerelmes szívet,
Ha majd! Már nem játszom rajtad én, engedd le húrodat.

Tinódi lantost próbáltam felidézni magamba. Természetes ez csak álom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeisandor1(szerző)2013. augusztus 3. 09:02

Számomra már az egy megtisztelő ,ha egy tanár figyelmét kelti fel versem.Bevallom most gazdagnak érzem magam:Átléptem iskolám
kapuját! Köszönöm Sándor.

gypodor2013. július 28. 18:01

Szép vers! Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom