Kelemen Krisztina

Álom egy meséről

Nem tudom miért történt,
Egyszerre belém csapott egy érzés.
Egy érzés, mi nem hagy nyugodni,
Csendes, sötét éjszakákon álmodni.

Álmodni egy meséről, mi a képzelet szüleménye,
Mégis... mintha valóság lenne.
De a valóság keményebb, mert benne
szívet-lelket törnek össze.

A mesebeli gonosz boszorkány, a jóságos tündér,
Az álmodozó királylány... és a szőke herceg.

Mi történne, ha az egész életre kelne?

A gonosz boszorkány fondorlatos terve,
Hogy mindent ami jó, befeketítsen...
A jóságos tündér, ki mindenkit megvéd,
Mert szíve akkora, mint egy nagy mackóé...
A királylány, ki folyamatosan csak álmodozik,
Reméli, fájó lelke egy csettintésre megoldódik.
És a szőke herceg... kinek mosolya egyszerre fura és ellenállhatatlan.

Mi lenne, ha a mese tényleg valóság lenne...?
Mert lehet, hogy akadnak itt is emberek,
Kiknek lelke hasonlít egy mesebeli lényre.
Kisfiú, kislány vagy egy érett felnőtt...
Szívünkben ott lapul egy meseszerű hős!