Kétkedőn
Minden csillag ég. Fejem zúg, a szám kiszáradt,
A szívem kong, beleremeg a nyári szélbe.
A szó már rég halott, s az érzés kifáradt,
De mondd, elhagysz-e? Görcsösen harapok a szám szélébe.
Mondd, szoríthatlak még? S követhetlek-e,
Ha egy júliusi éjszakán lábad itt hagy,
Ha féltőn szorítlak, kedvesemként köszönthetlek-e?
Egyedül vagyok, mint a világűr, s remegőn kiáltok, ugye itt vagy?
Ki vagyok, nem számít, nem keresem már,
Ott hagytam nálad részét, s mint a párnát,
Körbeölel a kétkedés, hiányod, mint az ár,
Mossa lelkemet szét. Mondd, őrzöm-e még szívem párját?
Minden csillag ég. Fejem néma, a szám sebzett,
A szívem repdes a nyári széllel a dombra,
Térdre rogyva, ismételgetve, mint a lefegyverzett:
Mondd, borulsz-e még mellkasomra?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
puskasbea7772013. augusztus 13. 02:49
ez csodálatos! Gratulálok!
tzoldav2013. augusztus 12. 13:59
elég jó vers