Szerző
Vers

A verset eddig 539 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. szeptember 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Csizmadia Tamás

Magányos nyár

Leszállt az est, a viharnak vége lett.
A zaj elült, csend honol a föld felett.
Kék patak fodrozása is már enyhül,
Halkan áll egy nyárfa rendületlenül.

Rezgő levelei mit sem szólnak most,
Gyökerei szilárdan mondják, "taposs!"
De mást rejt belseje, törzse mélyén
Benn, évgyűrűk kopognak reszketvén.

Dehogy várja a taposást eme lény!
Egyedül öntözés enyhít a kedvén.
Nehogy kevés legyen számára a víz,
Szörnyűbb kín, mint száraz évből vagy tíz!

Nem mozdul a nyár, s mégis reszket,
Egyedül áll a pusztában veszteg,
Vad szelek tépték meg árva ágait,
Többé nem éli túl viharnak kínjait!

Hová lettél, ki gondoskodna róla?!
Miért hagyod megfagyni a hóba?
Zord tél viszi el a fájó életet,
Talán egyszer örült, hogy élhetett.

2008. szeptember 14. Nem természetábrázolás...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom