Szerző

Magyar Dávid

Életkor: 22 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 192 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. augusztus 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Magyar Dávid

Megmaradt

Hallom lágy hangját, érzem édes illatát.
Szánom bús bánatát, várom vad haragját.
De az éjben mégsem látom
alakját.

Sötét van, a fény mégis
elvakít.
Hideg van, a tűz mégis
megvadít.
De igéző tekintete még mindig
bátorít.

Selyem haja, mint porszem hullámzik a szélben.
Smaragd szeme, mint csillag, rám tekinget éppen.
De édes ajka már mást csókol,
érzem.

Voltak kezek, melyek engem öleltek, védtek.
Voltak szavak, melyek engem
követtek, kértek.
De mint kósza álom, messze járnak régen.

Csak egy szó, egy elfelejtett
gondolat.
Csak egy érintés, egy titkos mozdulat.
És a remény, mi megmaradt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


magyardavid(szerző)2013. augusztus 14. 10:54

Köszönöm!

Szivedcsucske2013. augusztus 14. 07:46

...igen,találó kifejezések.Gratulálok!geza

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom