Radics Ferenc

Hóbele én

Leejtette magát a hó,
ez a nyomorult, fehér tahó.
A szürke felhő leitta magát,
hát nekünk ide, a földre hányt.

Röhögve hízott, nem bírt magával,
neki is estem egy nagy lapáttal.
El is hánytam a szélfútta ravaszt,
Ember így még nem várta a tavaszt.

Most azért ülök a gép előtt,
s ezért ne feddjék meg a gépelőt,
mert testem a munkában kidőlt,
de az agyamnak hagyott még erőt.

Bocsánatot kérek e néhány zagyva sorért,
pedig a kocsmába nem mentem át sörért.
Sokan tudják rólam, hogy alkoholt nem iszom,
de ha hóra nézek, elfog a víziszony.

Most már erőlködöm, nem tudok már írni,
ezt sokáig aggyal sem lehet már bírni.
Míg a hóval dolgozok,
Floridára gondolok!!!