Emlékdarab
A szél játékosan szalad végig,
Dobálja a virágot illatát.
Nyugaton a felhők elpirultak
S várják az ében éjszakát.
Egy szegény ember arcát
A felkelő Hold érinti meg,
S bőre vígan simul rónává,
Hortobágyi síksággá, ahol
A pipacs forrón izzik,
A Nap délibáb-bált táncol.
A horizont-tenger lágy hulláma,
Pezsgő láz varázsa,
A végtelen avartakaró melege,
Záporeső édes íze.
Így csókol most életet
Kopott lelkébe a múlt.
II. HÍR-tábor, június 28.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rokyton(szerző)2013. szeptember 7. 13:26
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
rico242013. szeptember 7. 01:08
Komoly, főleg, hogy 16 éves vagy !
rokyton(szerző)2013. augusztus 21. 15:15
Köszönöm.
Kicsikinga2013. augusztus 21. 10:02
Nagyon szép!!!
''S bőre vígan simul rónává,''
rokyton(szerző)2013. augusztus 20. 22:31
Köszönöm Nemesné, Anna, Manyi és Sanyi
szalokisanyi12013. augusztus 20. 20:21
Gyönyörű. Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Tisztelettel: Sanyi
adamne2013. augusztus 20. 18:58
Nagyon szép verset írtál,nagyon tetszik!!!
Szívet érdemlő versedhez szeretettel gratulálok.Manyi
Callypso2013. augusztus 20. 18:44
Csodaszép!
Gratulálok!
43Valeria2013. augusztus 20. 18:33
Szvet adok szép versednek, emlékezésednek! űdv. Nemesné