Szerző

Dukai Georgina

Életkor: 52 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 508 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. augusztus 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Dukai Georgina

Az elveszett

Senki volnék e széles egy piciny világban,
egy aprócska lélek, mi fura testbe szorult.
Kapálódzom az élet mocsarában, tudva,
hogy rossz időben s rossz helyen vagyok.

Hitem megingott, támaszom nincsen,
elveszve nem tudom a jót, kinek higgyem.
E kusza világban, a hamisság záporában
a közöny lett kedvesem, remény a hitvesem.

Szívemen vaslánc, felnyitni nem tudod,
bánatból öntötték, s acéllá verték.
Kulcsát ezertó elnyelte, ősföldbe rejtette,
tizenegy hattyúval talán meglelhetnéd.

Kapaszkodom egy halvány fénysugárba,
mit északi szálon egy ősz öreg gyújtott.
Füstje dalként hasít a néma éjszakában,
dallamát megülve egyszer hazajutok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


dukaigina(szerző)2013. augusztus 24. 11:17

Köszönöm szépen,fura hogy ez az állapot milyen gondolatokat hoz ki az emberből és mi születik belőle.

crazygirl0292013. augusztus 24. 00:20

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

kreativ552013. augusztus 23. 22:12

''Kapaszkodom egy halvány fénysugárba,
mit északi szálon egy ősz öreg gyújtott.
Füstje dalként hasít a néma éjszakában,
dallamát megülve egyszer hazajutok.''

Szomorú sorok, de szívet törők. Ági

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom