Szerző
Vers

A verset eddig 568 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. szeptember 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Juhák Tamás

Gaia anyánk

Határtalan sötétségből kiemelkedő
Kicsiny reményfolt
Megbújván és tán elveszvén
Sötétség végtelen tengerében

Ő az: Gaia anyánk életet adó
Nagyszerű lénye
Mely mindnyájukat magával hordoz
E felnevelő szent helyen

Sötétség s komorság tengerében
Egyedül ő ad életet
S értelmet létnek
S észt minden élőnek

De mivé lesz az ész, az élet
Mely értelmet hordoz
Önmagát pusztítja
Jaj annak, ki ezzel van megáldva

Nagy Gaia anyánk gyermekeiként
Öljük szegény anyácskánkat
Vérzik már minden sebből
Ám kiömlő vére minket is megfullaszt

Eljön majd a nap
Mikor anyácskánk végső haragja
Mélyből felzeng
Elöntvén minden gyermekét

Mikor eljő e nap
A tisztulás napja lesz
Lemos magáról mindent mit teremtett
S lassan begyógyulnak a sebek

Ám idővel anyánk újra terhes lesz
Megint élet adó boldog anya lesz
Ki tudja eme csemetéitől is
Vére fog-e folyni?

Budapest, 2008. április 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SeanCaesar(szerző)2008. november 10. 00:37

meg, és sajnos tarthatunk is tőle...

PHAEDRA2008. szeptember 21. 17:43

Megadja majd a jövendő azt a sorsot, melyet ránk szab Föld Anyánk...
Üdv.Phaedra

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom