Földi pokol
Az ég dörög.
A kín röhög.
Merő sötétség a város.
A szél süvölt.
Az én üvölt.
Velem a semmi határos.
Felhő szakad.
Folyó dagad.
Lelkemet elönti a sár.
A genny fakad.
Romon szalad,
Életet, s házat visz az ár.
Megint esik.
Hollók lesik
Elöntött földön a dögöt.
Nem feledik,
Hírül viszik;
Látják bennünk az ördögöt.
Szeged, 2005. augusztus 23.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
bhi(szerző)2008. szeptember 28. 09:58
Igen, Marie, néztem, ahogy nagyon sokan néztek abban az időben, amikor az augusztusi(!) romániai nagy árvíz rázúdult az Alföldre...
Köszönöm: bhi
Marie_Marel2008. szeptember 26. 08:30
Mélységesen mély gödörbe néztél...
''A szél süvölt.
Az én üvölt.
Velem a semmi határos. ''
Ehhez a vershez nem helyénvaló a gratuláció..
megérintetted a szívemet...
Marie
bhi(szerző)2008. szeptember 25. 23:38
Mindkettőtöknek köszönöm.
El Cin Kedir
Soultribe2008. szeptember 25. 18:13
Gratulálok ehhez a vershez!
Üdv: Soultribe
Törölt tag2008. szeptember 24. 22:38
Törölt hozzászólás.
bhi(szerző)2008. szeptember 24. 22:28
Köszönöm!
El Cin
zboray.tunde2008. szeptember 24. 18:54
ez fantasztikusan filozófikus!!! nagyon közel áll hozzám köszönöm
Tündi