Pár év...
17 éve taposom a saját életem útját,
Van néhány fájó pont, amit nem most éltem át.
Csak viszem magammal, mert szívem elengedni képtelen,
Tudom, tetteim között is volt olyan, ami helytelen.
Rengeteg dolog van, mire visszaemlékezni fáj,
Melyeket meg nem történtté tennék, de ezért már sírni kár.
Még mindig várom azt, ami már tudom, rég nem lesz,
Emlékek gyötörnek esténként, amiket feledni nehéz lesz.
Mindennap szorong bennem pár kérés:
Miért játszottál? Miért hagytál el?
Valóban olyan rossz ember vagyok?!
Kérlek, szabadíts fel!
Ne hagyd, hogy magával ragadjon ez a fájdalom,
Lassan ez az egész talán nem más, csak szánalom...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Dzsenna(szerző)2013. október 8. 10:53
Köszönöm :) Remélem megoldódik a Te ilyesfajta problémád.. :)
shuday2013. október 7. 15:57
Gyönyörű lett, gratulálok. Sajnos, vagy nem sajnos, teljes mértékben átérzem, mert ezt már én is átéltem, és jelenleg is élem.
Már a szimpla mondataimban is rímek vannak, ez már betegség...