Szerző

Potsubay Tamás

Életkor: 30 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 455 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. október 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Potsubay Tamás

Bánatom, reményem, életem...

Kötél tekergőzik menedéket kérő kezemen.
Megvadult lelkem, viadalt óhajt!
Majd, hol lelkek halnak százával,
Ott lesz nékem részem a halálban.

Soha! Soha már a szív gyötrelme nem becéz!
Bánattal, halál iránti szerelmes gondolatokkal.
Látni engemet, ígérem, már nem fogsz!
Rozsdás páncélom újra feladtad.
Ami földet adott s ad ismét testemnek.

Remélek, tudd meg, hiszen szeretlek!
Te is engemet!
Mert látom, hű maradtál szerető szívemhez.
Csókod mi heves arcomon pihen, bizonyítéka mindennek.

De ismét könnyek dúlják arcod vonalait.
Ajkad remeg, de csak némán kiált.
Miért nem szólsz hát?

Miért félsz hát, még mindig, tőlem?
Borult tekintetem elcsípni, hát miért nem mered?
Válaszolj hát, kérlek!

Hiszen tudom, s te is tudod, ki vagy!
Kinek mellkasa életemben őrzőm.
Bánatom, reményem, életem.
Egyszóval minden földi kincsem itten!

2013. szeptember 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2013. október 11. 15:28

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom