Szerző

Bancsics Gergő

Életkor: 40 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 865 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. szeptember 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Bancsics Gergő

Az utolsó remény

Szomorú tekintet, egy kacsintás, egy üzenet,
S a könnycseppektől pirosló, síró szemek.

Reményekkel teli holnap, kibírhatatlan hiány,
S egy hang a csendes égbe kiált!

Nem hallja senki, csak az égen a Hold,
De ő is ijedten egy felhő mögé bújt!

A miértekre választ mikor kapok?
Így csak magányosan, egymagam vagyok.

Nem telik el úgy perc, óra,
Hogy ne csak Rólad szólna!

Múltbéli emlékek, s jövőképek,
Melyek csak közösen, együtt szépek.

Hiszem, hogy e rémálom véget ér egyszer,
S karjaimban tarthatlak újra!

Hogy boldoggá tegyelek, nekem csak ez kell,
Nem vágyom én már másra, és semmi újra!

2008. június 29.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Benkusz(szerző)2009. július 19. 18:18

Hát igen..tényleg az.. Bár az a remény meghalt..

Szevcsi2009. július 18. 19:44

....és a remény hal meg utoljára...! :):)
Szép lett, nagyon szép!
Gy

ambrus.magdolna2009. január 21. 18:24

Szép....Gratula.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom