Szerző

Gaál Attila

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 566 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. szeptember 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Gaál Attila

Egyélet

Amim van köd lepi.
Szavaim már más kezében.
Fegyverem belsőzsebemben
szúrja oldalamat.
Tollnoknak álltam tegnap
a fényt palackba zártam
és magammal temettem.
A föld foglyai virágaim,
gondjuk gazdáik igájában
rajtuk szemek, kötelezett
munkáló szemek szednek
meggondolatlan kirostált
tükröződő zöld pázsitra
szórt szemetet, mint
mellékútra terelt díszmenet,
vagy édenkertbe toppant
halotti kíséret, látja meg
a nemlét örök bizakodó
kérdőjelét a sehová vezető
kapu fölé vésve.
Kitárt alkony madáréneke
a fontos hála násztánca a
mellékelt érdemtelenséggel
és úgy ülünk bennük, hogy
a köd már várunk,
ölünkben ünnepi ebéd
utolsó fogása, fülünkben
minden értékünket gondtalan
széthordók lélektelen dobogása,
kár értünk, hogy vissza
sosem térhetünk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Marie_Marel2012. február 20. 17:11

Itt meg még senki sem hagyott véleményt? Pedig ez sem kevésbé jó, mint az előzőek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom