Potsubay Tamás

Álmaim bús lapjaiban

A régi lélek még néz rám éj sötétén.
De ébredek, s hangját már nem hallom a mélyből.
Nem siet hozzám káprázatos éjből.
Dallama nem simítja meggyötört testem.
S szavai, mik oly pajkosak, nem sietnek szívemig!

Ó, te régi rózsa, fonnyadsz már!
Álmaim bús lapjaiban, hol már nem csókolnak régi versek.
Nem járok már ott, ahol csak ő talált.
Hol keskeny hidak pillérjei dőltek össze.
Nem maradt semmi, mi a múltba elvezessen!
Hozzád, rég múlt életem!