Szilveszter Levente

Székelyföld üzen

Szép Magyarországom!
A Székelyföld köszönt.
A sokszor sárba-tiport
s még többször meggyötört.

Hallgasd sebzett szívem halk?...
harsogó szavát.
Századokig sorsunknak a közös kocsiját
együtt toltuk, vontuk,
vállat vállhoz vetve,
nem értem miért vagyok belőled kivetve...
s megvetve!

Részed vagyok haza!
Szólj:
Most kell a véred!
Őrizem és védem
a Szent országvéged,
s hogyha, ne adj Isten,
úgy érzed, hogy véged,
kürtszavadra ugrik,
jön a székelységed.

Legyőztek bennünket.
Sok volt az ellenség.
Mindenféle-fajta
nevesincs népesség,
kiknek testrész`idért nyáladzott a szája.
Széttéptek, felfaltak Világ szép virága.

De most drága testvér,
emeld föl a szavad!
Kérjed!
Követeljed!
az udvarhelyi nyarad,
Téged illetnek az Aranyos tavaszok,
hósipkát lengetnek a csíki havasok.

Kopár szemmel kémlel
az Egyes s a Likas kő,
Téged vár Olt, Maros,
Szent-Anna, Küküllő,
Hagymásnak medvéje, a görgényi őz.
Neked ölt díszruhát a háromszéki ősz.

Szereda, Keresztúr, Barót Érted eped,
Érted sóhajtoznak a bodzai hegyek.
A Bucsin is Téged hív. És az Öreg-tető.
Zúgva Érted kiált Hargitán a fenyő.
Pityókának eső Delnén Neked zuhog,
a borszéki borvíz is szintén Neked buzog.
Sóvidék, Csíksomlyó.
Ez is az én hazám,
s a dús füvet legelő bivalyok Énlakán.

Cseppkönnyek Súgóból
Tekerőpatakon,
sárga szalmakalap
Kőrispatakon,
Gyilkos-tó, Kászonok, Tusnádok, Gelence,
Vásárhely, Szentgyörgy s a gyergyói medence
mind csak Téged szólít.
Mind csak Téged hív.
Mert Tiéd vagyok haza!
Neked vagyok hív.