Szerző

Mihácsi Veronika

Életkor: 27 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1133 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. október 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Mihácsi Veronika

Őszinte Vallomás

A lelkemben itt vagy,
látom a mosolyod,
hallom nevetésed csengő hangját,
érzem, ahogy átölelsz,
minden érintésed,
a finom illatod,
minden rezdülésed.
Fáj, hogy nem vagy itt velem,
de érzem, hogy remélhetek!
A remény az ember legjobb barátja,
ez az apró, de fényes lángocska.
Amíg pislákol bennem e tűz,
vágyamtól addig semmi el nem űz!
Megpróbáltalak feledni,
a boldogságot feladni.
De rá kellett ébrednem,
nekem Te vagy az életem!
Amikor először megláttalak a távolból,
nem tudtam, mi az az érzés, mely hirtelen elfogott!
Mintha a világ kezdetétől ismernénk volt egymást,
vonzott a lényed, mint a legerősebb mágnes.
Épphogy nem estem át a korláton,
úgy hívott a közelséged, bevallom.
Tudtam, éreztem, hogy találkoznunk kell,
tudnom kell, ki vagy, mi lehet a neved?!
A választ hamar megkaptam,
s egy kicsit elszomorodtam.
Barátságért félreálltam,
s felejteni próbáltam.
Igaz, nem történt még semmi,
mégsem tudtam felejteni.
Aztán az újabb találkozás,
mely szívemnek nagyon kedves.
Végre megismerhettelek,
beszélgethettem Veled!
Aztán a sorsban egy kis csavar,
melytől boldogságom határtalan:
Egy pár lettünk, egy egész,
még ha csak játék is az egész...
Karjaidban lehettem, karjaim közt voltál,
szerettelek, s szerettél, oltalmazón megvédtél.
Érezhettem érintésed, a legkisebb rezdülésed.
Egy volt a lélegzetünk,
eggyé olvadt a lényünk.
De remélem, nem csak emlék lesz számunkra mindez,
s egykor majd valós valósággá lesz.
Egész életemben erre az érzésre vágytam,
reméltem, hogy létezik, s íme, itt van, hatalmába kerít.
A felhőtlen boldogsághoz csak annyi kéne,
hogy ezt az érzést megoszthassam Véled.
Megpróbáltalak feledni,
a boldogságot feladni.
De rá kellett ébrednem,
nekem Te vagy az életem!
Várok hát, ha kell, örökké!
Szívem Tiéd, lelkem Tiéd!
Testem-lelkem Teérted ég!
Illatodat, érintésed, minden egyes ölelésed,
szavaidnak csengő árját, szemeidnek pillantását,
mélyreható tekinteted, a mézédes beszédedet,
hangod zengő, szép zenéjét szívem őrzi. Őrzi mindig!

2013. augusztus 14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


iscahim(szerző)2013. október 30. 21:30

Szívből szólt, örülök, ha szívhez szólt!  ^_^
Köszönöm szépen! :)

Hajnalicska2013. október 27. 18:01

Szívmelengető érzés volt olvasni e gyönyörű verset!

Gratulálok! :)

cspetra2013. október 27. 17:32

Szép,és tényleg nagyon őszinte vallomás.Gratulálok! Petra

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom