Szerző
Kormos Nikolett

Kormos Nikolett

Életkor: 32 év
Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 629 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. október 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Kormos Nikolett

Halál

A halál fekete fátyla lecsukja szemem,
Az elmúló életem fogja két kezem.
A testem merev, hideg, átöleli a halál,
A szív, a lélek a testemben egymásra talál.

Az életem ennyi. Virágok halmaza, sokasága;
Békésen nyugszom a halál markában.
És ti már ne sírjatok, engedjetek,
Ha hozzám indultok, fogom kezetek.

És ha felnéztek a csillagos égre,
Gondoljatok a közös, szép emlékekre.
Ha majd föladjátok az élet rögös útját,
Kopogtassátok a halál kapuját.

Én rögtön ott leszek, a sötétben, veletek;
Vigyázok rátok, fogom kezetek.
Meg kellett halnotok, nincs örök élet,
Itt vagyunk együtt, örök fényességben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kitsiniki(szerző)2013. október 29. 20:16

Köszönöm szépen. Ilyenkor halottak napja előtt kicsit beletudjuk élni magunkat az elmúlás érzésébe. Ennek köszönhető, talán az is, hogy jobban áttudjuk értékelni és ''élve'' élni az életet.

jocker2013. október 29. 14:20

HUH! Ez a vers az amit ''nagyon'' megírtál. nagyon át is jött, nagy élményt adtál.
Érdekes, rendhagyó, kiváló mestermunka.
Kalapemeléssel: vivát, vivát, vivát! jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom