Szárnyra kélt lelkek
Lelkek sűrűjén gyász-mécses,
annak olthatatlan fénye,
hisz kiket odabent őrzünk,
sohasem vesznek el végleg.
Igaz, porrá csitult testük
már, de emlékük eleven,
maradandó hanggá feszül
szívben, így tartva melegen.
Krizantémok, gyertyák sora,
kőbe vájt múlton könny - avar.
- Mindez csupán dísz, hűlt-forma,
a gyász nem virággal takart!
Emlékezés kertjében
minden napnak virága,
azzal emlékezem én,
sosem hervadó imámmal...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
liriel(szerző)2013. november 1. 17:29
Miklós
Sanyi
Kinga
Manyi
Köszönöm,hogy itt voltatok,olvastatok!:)
Ölelésem küldöm
adamne2013. október 30. 17:40
Már a vers címe is nagyon szép!
Gratulálok emlékezésedhez szeretettel,szívvel. Manyi
Kicsikinga2013. október 30. 09:53
Szépséges címmel írtál megható verset!
szalokisanyi12013. október 30. 08:01
Nagyon szép. Gratulálok! Sanyi
Mikijozsa2013. október 30. 07:56
Nagyon jó, temetőkről - elmélkedő vers! Szeretettel gratulálok