Szerző
Garai Katalin

Garai Katalin

Életkor: 64 év
Népszerűség: 68 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1801 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. október 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Garai Katalin

A Kék Bolygó

Szeretem a Földet, ezt a csodás bolygót,
mit Isten azért adott, hogy itt lehessek boldog.
Szeretem azt, kit Isten nekem teremtett,
hálával tartozom, hogy mellette lehetek,
szeretek itt élni, mert itt van Ő nekem,
nyugodt, csendes hangja ébreszt minden reggel.
Szeretem a reggelt, mert rám ragyog a nap első sugara,
vagy nekem szól a pacsirta csodálatos dala, de azért is
szeretem, mert adott egy új napot,
mellyel az életem meghosszabbodott.
Szeretem a nappalt, mert kinyílik a világ,
s megláthatom azt a milliónyi csodát,
szeretem, ahogy a szél a hajamat fújja,
vagy a finom esőcsepp az arcomat mossa,
szeretem az éjszakát, hol az angyalok vigyázzák álmom,
a jótékony sötétség von körém bíbor palástot.
Szeretem a tavaszt, mikor ébred a természet,
a csordogáló kispatakot, mellette a szökellő őzcsapatot,
a zöldellő mezőt, hol nyílik sok virág,
a lombos fákat, zsongó méheket,
a benépesülő fecske fészkeket.
Szeretem a telet, mely fehér lepellel borítja a tájat,
kacagó Hótündér integet a nyárnak,
megrázza ruháját, hó takar be mindent,
így pihentetve a jótékony földet.
Szeretem a nevető holdat, körülötte a csillagokat,
melyek az ablakomon beragyognak,
s irigykedve néznek, milyen jó a Földnek,
ember, növény, állat élvezi e csodálatos létet.

Szeretem ezt a Kék Bolygót, de félek,
mi lesz az emberiséggel, s mi lesz az Ő sorsa,
mert a szíve már alig lüktet, kihasználjuk, megalázzuk,
s nem vesszük észre, hogy a halálát mi okozzuk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Holdsugar2008. október 1. 22:09

Kedves Katalin!

Ismét szép verset írtál - csodálatos kék Bolygónk engem mindig elvarázsol.
A Hold és a csillagok különösképp:
''Szeretem a nevető holdat, körülötte a csillagokat,
melyek az ablakomon beragyognak...''
Ezek olyan kedves sorok.
És a hópelyhek csodája is magával ragadó, ahogy te megszemélyesíted úgy pedig még inkább:
''Szeretem a telet, mely fehér lepellel borítja a tájat,
kacagó Hótündér integet a nyárnak...''
Öröm volt olvasni soraidat - a szépségük miatt, viszont valóban elszomorító, hogy az emberiség mennyire nem becsüli meg élőhelyét - jó hogy erre is felhívtad a figyelmet versedben.

Üdvözlettel:
Holdsugár

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom