Szerző
Vezekényi György

Vezekényi György

Életkor: 54 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 150 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. november 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Vezekényi György

Halotti beszéd

Nyitott pofával,
csonttal röhög
a halál, ébenülve.

Mi volt a szép,
a lélek, a lélegzet?
A nap, mint nap ezer
módon mozduló arc,
mely a csontokon
ült maszkként,
takarva az igazat?

S mit mond az Isten
az életen át görnyedt
gerincre,
mely most kiterítve
végre egyenes?

S hol az a gén,
mely a romlást hozta,
mely pusztított, ölt,
mert új testet akart,
frisset, új lehetőséget
a változásra?

Mert mit sem számít
az én,
mely csak nekünk
őrlő kérdés,
hisz ez az egy
anyagtalan, súlytalan rész,
mit időre elbitorlunk
anyagtól és Istentől,
cél nekünk,
míg csak lélegzünk,
és emlékezet,
jelen és jövő,
melyben ott fészkel
a történelem,
az ősök, a költők,
harcosok és építészek,
s mindaz, mit állat
fel nem foghat,
mit az Isten meg nem bocsát,
s mi a génnek
csak eszköz, akárcsak
a halálnak a test
nedvdús, életbő melege.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kodegidor(szerző)2013. december 9. 12:50

Kedves Miki, köszönöm, s azt is, hogy érted e sorokat.

Mikijozsa2013. november 7. 09:27

Nagyon jó vers, szeretettel és szívből gratulálok, miki

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom