Szerző
Gyalogh Jusztina

Gyalogh Jusztina

Életkor: 28 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 488 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. november 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Gyalogh Jusztina

Barát-fa

Magányomban jártam-keltem én,
s ő ott állt az erdő közepén.
Sűrű árnyak, fiatal hajtások,
fénylő levelek, s kopár szárazak, melyek régiek.

Vagy háromszáz év roskadozik már rajta,
s hűs árnyék terül el alatta.
Öreg fa volt ő, s bús lehetett.
Megtört, naptól égett ágain vagy száz madár fészkelhetett.

Fénykorában is sokan éltek alatta.
Erdei állatok jártak arra gyakorta.
Csodás, délceg, büszke, magas még máig,
s bizony büszkén is áll ő tavasztól lombhullatásig.

De oly öreg már! Eltelt ezer nyár.
Fáradtan sóhajt az öreg fa.
Ha szél nem zúgna, hallanám.

Millió vihar verte, mennyi zivatar s szél rázta, mégis még él
Az erdő legöregebb fája.
De mily csodás, mily dicséretes hatalmas termete, s árnyékokkal teli, hosszú élete.

És csak állok ama szentséges fa előtt, s körbetáncolnak az erdő rejtelmes hangjai,
Mint ama fát a múlt évszázadai.

Akkoron álltam ott, és szerettem bele.
S aztán sokat jártam oda. Beszélgettem vele.
Tiszteltem azt a kiégett, öreg fát.
Imádtam illatát, tikkasztó nyárban hűs árnyékát.

S ha bántott a rohanó gyilkos élet,
elmentem oda, hol megállt az idő, s nem félek.

Éjjelente a hold árnyéka simogatta kedvesen.
Néha tán sírtam is e fa alatt keservesen.
S de sokszor másztam meg roskadt, ám még erős ágait,
S lám, ott tényleg megállt az idő! Nem éreztem az élet pillanatait!

Hold s nap alatt jártam oda sok-sok éven át azóta, hogy először megláttam, azt a fát.
Még máig emlékszem, de magányos voltam...
S ahhoz a fához mily sokszor szóltam...

De öreg volt ő. Sok száz éves tán.
Minden hajnallal csak öregebb lett a fám...

Hold s nap alatt jártam oda sok-sok éven át...
Míg egyszer aztán...
Nem láttam meg azt a fát...

Még anno 16 évesen írtam egy "művész" nyári táborban, ahol az erdőt jártuk, figyeltük, s fákról kellett írnunk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2019. szeptember 26. 13:23

Bravó, pazar és fölséges!
csak gratulálni tudok?
jocker/Kíber/Feri

misticrose(szerző)2013. november 20. 06:56

:)

joel2013. november 19. 14:49

Mindenkinek van egy fája. A tiéd nagyon szép!

misticrose(szerző)2013. november 19. 09:56

Köszönöm kodrane :)

kodrane2013. november 9. 19:57

Örülök, hogy megtaláltalak kedves Jusztina! Jó verset hoztál. Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom