Szerző

Úri Róbert

Életkor: 26 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 203 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. november 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Úri Róbert

Denevér

Morajló éjszakákban visz magával lidérc álmokat,
leszáll az ablakra, megpihen,
hangját hallani nem lehet, hiába szól, csak végtelen...
Az erkély alatt fülel, arca remény, képezi a mohó ábránd,
két oldalt állok, az alvás az egyik, és a másikra átránt.

Mint ha hallanám... a szárnyait... mikor itt hagy,
s egy fán megpihen,
percenként felkelek, hiába szólok, csak végtelen...
a végtelen, a csend, az izgalom, a mámor,
lehajtom fejem, s mint ha itt lenne,
tudja jól, tudja jól... hogy várom.

Úgy érzem néz, bár világomtól idegen,
így hagy hát magamra, s hagy magától, hidegen,
az árnyak eltűnnek, a hajnali autók hangja köszön,
de úgy érzem hallom, s mikor megy, el is köszön,
bár hangja magas, s rejti maga alá az éjjeli véka,
szeretném, szeretném hallani, szeretném néha!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mikijozsa2013. november 13. 14:41

Alkotásod elnyerte tetszésem, gratulálok szívvel, miki

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom