Radics Ferenc

Az őszhöz

Gyűlöllek ősz!
Te tél katonája.
Hűvös gyilkosa a
mézízű nyárnak.

Gyűlöllek ősz!
Mert utánad jön a tél.
És mit szülne még a nyár,
miattad elvetél.

Szürke paplanfelhőt vágná
Hold sarlója ronggyá.
Ő és a Nap egymásra néz,
nem bírnak vele soká.

Könnyeit teríti hajnali fűre,
az éjjel síró haldokló nyár.
Csillog a könny a szirmon,
hajnali faggyal hal meg igazán.

Bogarakat visz a szél-bátrak,
a fecskék messze járnak.
Foszlott gúnyájuk a fáknak,
szemérmük oda, csupaszon állnak.

Imádlak ősz!
Hisz Isten fest új képet a földre,
vagy festékes rongyát teríti le.
Van még édes gyümölcsök íze,
bujdosó Nap langyos érintése.

Imádlak ősz!
Nap szárít még égi permetet,
szél kerget pasztell színeket.
Hisz benned is van rengeteg szép,
csak amíg a nyár visszatér.