Szerző

Homok Attila

Életkor: 27 év
Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 945 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges, nonprofit céllal és a szerző, valamint a Poet.hu megjelölése mellett azonban engedélyezett az átdolgozások készítése és publikálása.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Homok Attila

Várom már, hogy a Forrócsókjain összeégjenek

Várom már a napot, amikor itt leszel nekem.
Együtt megyünk, leszünk az örökkévalóságig,

Csak egy pillanat az egész, de sok rövid pillanat,
S ha csak egy pillanat, akkor is többet ér mindennél.
Olykor jó, olykor a hiány felemészt, megőrjít,
Kiváló élmény, kiváló esemény, amikor nem vagy egyedül.

Várom már a napot, amikor a kezedet foghatom.
Ha nem is egy életen át, de minél tovább, annál jobb,

Csak érzéssel, csak reménnyel minden szent célért.
Sokszor érzem jelenléted, elmémbe bezártalak,
Olykor feszítő, lüktető érzés, valamikor elillan,
"Kicsi lány, ó, szia, helló, álljunk össze, mint két kicsi lego."

2013. október 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gatto(szerző)2013. november 20. 11:41

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

ErikaEAS2013. november 12. 22:08

Szeretettel gratulálok

Mikijozsa2013. november 12. 22:05

Nagyon jó gondolatok, alkotásod szép irányt követ, graTULÁLOK SZÍVVEL, MIKI

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom