Elmúlás
Számomra nincs virág,
Csak múló nefelejcs.
Síromra leteszed, és csendben keseregsz.
Fúj már a szél,
A bús őszi szél.
Nyomában száguld már a fázós hideg tél.
Ne várd a májust,
Nékünk nem lesz kikelet.
Csókokat lehel rám a végső szerelem.
Elmúlt a tűz,
Nem lesz több nyár.
Nézd, a dombon túl a nap is messze jár.
Érzem, hogy fáradok már,
és fáj a kikelet.
Remegve várom már, hogy a mélyre tegyenek.
Végtelen kék,
Tiszta az ég.
Vénülő szemeim a múlóságba vész.
Számomra nincs virág,
csak sötét végtelen.
Csókunkra jégcsapot rak már a szerelem.
Csillagos égen a drága hold,
Itt megpihen az élő és a holt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Zakeus2019. július 21. 07:37
Szomorú vers, de nagyszerű alkotás, szívvel, szeretettel gratulálok! Gábor.
mondoknefarkas2019. február 7. 17:11
Kedves Feri!Nagyon megfogtak szomorú soraid!Kívánom hogy hozzon még neked a május ragyogóan szép napokat!S legyen még sok-sok drága meleg nyarad!Szeretettel Judit!
amatorpike2018. augusztus 17. 17:53
Kedves Ferenc!
Nagyon szépek a verseid, tele szebbnél szebb képpel. Szinte látni vélem, amiról írsz. De sok a szomorúság soradi között. Remélem nem látod ilyen keserűnek a világot? Sok szeretettel gratulálok
MotoszkaDaniel2018. május 15. 21:09
Szívet hagyok érte. Szép!
Törölt tag2018. január 19. 22:12
Törölt hozzászólás.
feri57(szerző)2017. november 9. 10:36
@timixina:
Köszönöm a véleményed
Feri
feri57(szerző)2017. november 9. 10:36
@fredi:
köszönöm
timixina2014. január 27. 19:24
Most pedig tedd fel a vidám verseidet is, mert azokra is kíváncsiak vagyunk!:) Természetesen ez is remekre sikeredett!:)
fredi2013. november 16. 12:37
Tetszik!!!