A Tél
Tüzel lelkünk novemberben,
Elhidegült szerelemben.
Bőrünk érzi hidegségét,
Lábunk úja didergését.
Vacogunk a hóban, sárban,
Nemtörődöm boldogságban.
Dacolva a téli széllel,
Ónos eső kerget széjjel.
Ablakomból nézek távol,
Elmerengek a valóságtól.
Csontunk érzi a fagyot, szelet,
A folyton ismétlődő telet.
Nem értem az idők szavát,
Zárt ajtómba söpri havát.
Deres tájon árnyék suhan,
Háztetőnkről hó lezuhan.
Elátkozott ez a táj,
Felsóhajtok, szívem fáj.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
NagyBalint2018. május 23. 13:34
Ide találtam végre, és ez lett a kedvencem.
Szívet hagytam.
Üdv,
Bálint
feri57(szerző)2017. november 9. 10:35
@timixina:
Köszönöm a véleményed és az olvasást
Feri
feri57(szerző)2017. október 19. 15:45
@Matyi87: @timixina:
Köszönöm a hozzászólást utólag
Feri
timixina2014. január 27. 19:50
Gratulálok versedhez, örömmel olvastalak!:)
Matyi872013. december 12. 18:18
Őszinte érzéseidet szépen irtad meg vers formájában.Gratulálok!
Üdv:Mátyás