Helikon tövében
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."
Bilincsbe vert elmém, bár gáttalan a szép szó.
Szerelmese lettem önmagamnak én is.
Elhagyott a hitem. Szárnyaszegett lelkem,
hogy lesz képes e súlyt felemelni mégis?
Gyertek hát ideák! Virágszavú múzsák,
emeljétek feljebb zöld koszorús fejem!
Levegőhöz jutni, szabadon dalolni,
a világnak adni minden nyert érdemem!
Folytassa pályázat . Az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja című művéből való.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
dildi(szerző)2013. december 15. 08:14
Köszönöm ! ... és nagyon jólesik, hogy időt szántok rám! :)
adamne2013. december 9. 15:54
Nagyon szép vers,Gratulálok. Manyi
alberth2013. december 9. 13:38
Frappáns vers, méltó Babits Mihály nyomdokaihoz. Ő a mondanivaló mellett a rímek csengésére is figyelmet fordított, ezt te is megoldottad gondos versszerkesztéssel.
lukacsleopold2013. december 9. 12:22
Ildi, jól írsz, gratula!
Mikijozsa2013. december 9. 11:38
Helikon és a Múzsák paradicsoma, jó helyre kalauzolsz:) grat.
Mikijozsa2013. december 9. 07:05
Kedves Ildikó, meggyőztél verseddel. Szívből gratulálok