Szerző
Vers

A verset eddig 366 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. december 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Tarsoly Beke Tamás

Lélekvihar

Én hagyom, hogy kifúdd lelkemből a kínt,
S hozz cserébe egy kis reményszínt...
Tombold ki... csak tombold magadat,
Majd elcsendesít a reggeli pirkadat.

A vihar csak lassan csitult lelkemben,
mint tajtékzó hullámok zord tengeren.
Addig sírtam, hogy árvíz lett mellemben,
S hagytam hogy a sodrás messzire vigyen.

Azt hittem túlélem ezt a vihart,
De lelkemre halálos sebet mart...
Jéggé dermesztett a zúzmarás tél,
mikor ott... akkor... örökre elmentél.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bella212014. január 4. 15:02

Gratulálok nagyon szép!

Beke-poeta(szerző)2013. december 12. 16:41

Köszönöm kedves szavaitokat! Jól esik.... Beke poéta

adamne2013. december 12. 15:56

''Jéggé dermesztett a zúzmarás tél,
mikor ott...akkor...örökre elmentél.''
Nagyon szép szomorú versedhez gratulálok,szívet hagyva. Manyi

roland.v2013. december 12. 13:42

Nagyon jó lett! Gratulálok! Roland

eferesz2013. december 12. 13:32

Testet öltött.
Üdvözlettel: eferesz

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom