Szerző

Homok Attila

Életkor: 27 év
Népszerűség: 32 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 519 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. december 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges, nonprofit céllal és a szerző, valamint a Poet.hu megjelölése mellett azonban engedélyezett az átdolgozások készítése és publikálása.

Címkék

Homok Attila

A lírikus epilógja

"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."

Fájó lélekkel fekszek egy hamvveder mellett,
Majdnem elhittem, hogy én is odakerültem.
Tönkretettek az évek, ma se értem, miért élek,
Elhagyott az egyetlen életem értelme.

Zárdába zárt énem az utolsó reményem,
Elfelejtek mindent, ami sötétít -
Elfeledem, amit el kell felednem.

Szabadságom elvesztésével elvesztem,
Várom a kicsapongó szót, ami felold,
És többet nem leszek rab a szívemben.

Folytassa pályázat - Az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja című verséből való.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gatto(szerző)2013. december 17. 20:41

Üdv.

Én azt mondanám rá egy ''igazi'' klasszikus epilógia. Ha nem is igazi félig-meddig klasszikus. :)

Tisztelettel
Atti :D

jocker2013. december 17. 19:46

Tetszik!
Tisztelettel: jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom