Eredendő vétkek
Egész álló nap, magányomban, azon merengtem
Rivalló boldogságomban, hogy most hol is vagyok.
Egy édes, ismerős érzés hajt előre engem,
Dobban a szív, ahogy levegő után kapkodok.
Elégedett vagyok magammal! Végre elértem,
Nem kis nehézségek árán, hogy majdnem ragyogok!
Dalolni tudnék, ahogy lassan végre megértem
Őt. Boldogságot. Kit soha többé el nem hagyok.
Várok. Jelenleg elnémult. Csak csendben van. Nem hív.
Én végtére nem is tudhatom, mi a Boldogság?
Talán csak kimerült. Most azért nem dobban a szív.
Kapkodok. Most álljon meg az egész! Ez bolondság!
Egy olyan harcban vagyok, amit mindenki megvív.
Kérdés csak annyi, hogy tudom-e, mi a valóság?
Debrecen, 2014. január 5.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!