Szerző
Lutor Katalin

Lutor Katalin

Életkor: 25 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 297 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. január 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Lutor Katalin

Foszlott képek

Kiborult a tinta a fehér lapokra.
S befeketített mindent a mocska.
Egy nagy fekete folt, végtelen paca,
S nem lehet írni most már sehova.

Elszakadt a húr, nincs már, ami szóljon.
Pengethet bárki a szétfoszlott húron.
Egy formás fadoboz, miből zene szólott,
De nincs, ki kipendítse belőle a hangot.

Fehér és fekete, fekete és fehér.
Várják a billentyűk, hogy ontsák a zenét.
De hol a sok apró ujj, mi szépen zenél,
Nincs mitől énekeljen e pepita gép.

Egy üres terem, benn egy apró lányka.
De nem szól a zene, s nem dalolhat lába.
Kecses lépteitől eloszlik a pára,
Süvít a dal, mint néma, fekete kánya.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


katalin.lutor(szerző)2014. január 23. 13:20

@matyas705: nagyon szépen köszönöm.:))

matyas7052014. január 23. 00:44

A hiány bemutatása a zenén és a táncon keresztül. Remek! Az utolsó strófa örök kedvenc. Így tovább!

katalin.lutor(szerző)2014. január 22. 10:42

@roland.v: nagyon szépen köszönöm, örülök hogy hatással volt rád a versem. üdv: Kata :)

roland.v2014. január 22. 06:28

Érdekes vers, mely számomra hatott!Szívvel gratulálok!Roland

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom