Szerző

Sz. Attila

Életkor: 47 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 453 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. január 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sz. Attila

Az utolsó szó

Annyira közel még utolsó együttlétünk,
Még érzem kezed bársony érintését.
Mi történt hát, hogy idáig jutottunk?
És hogy hagyhattuk, hogy a csoda ily könnyen véget ért?

A hangod a lelkembe égett,
Az illatod még érzem, mindenütt,
S ahogy kezünk összefonódik...
Óóó... Az idő, az a néhány hét, hová tűnt?

Valami láthatatlan gát, mi köztünk akadályt sugallt,
Azt gondoltam: ez nem lehet valós, hol nincs is indulat!
Szeretlek! S ez volt az utolsó szó, mi bennem megfogant,
Mert ez egy mély, tán nem is e világi... Egy szent kapcsolat.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom