Szerző
Szabó Tamás 91

Szabó Tamás 91

Életkor: 27 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 496 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. január 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Szabó Tamás 91

Végső búcsú

Már nem fogjuk egymás kezét
És nem becézzük egymás nevét.
Már nem remegünk egymás láttán
És nem derülünk egymás mosolyán.
Megtörtént az elképzelhetetlen,
Vége van, ez szinte hihetetlen!

A fájdalom már olyan mérhetetlen,
Nem értem, hogy lehet ekkora bennem?
Egy megemészthetetlen gyötrő kín,
Amit a lelkem feldolgozni nem bír!
A szívem darabokra hullva dobog,
Leszek-e valaha még igazán boldog?

Hat hét sem enyhítette hiányod,
A remény szaggat szét, már látom!
Egy ábránd, amivel becsaptam magamat:
A soha el nem jövő közös holnapi nap.
Ostoba voltam, hogy reménykedtem,
Nincs más hátra, mint Őt elengednem.

Hogy tehetném meg, ha szeretem?
Nincsenek válaszok, érthetetlen.
Nem karol már többé ajkát harapva,
Nem bújik hozzám gyengéden Tirza.
Vége van a mi közös éltünknek,
Soha nem felejtem el kettőnket!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


TomTaylor(szerző)2014. január 29. 17:33

köszönöm :)

Papirfecni922014. január 29. 10:51

Szép vers! szívből gratulálok! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom