Szerző
Garai Katalin

Garai Katalin

Életkor: 65 év
Népszerűség: 68 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 942 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. október 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Garai Katalin

Édesanyámhoz

Egy zimankós téli reggel,
fájdalomra ébredtél fel,
ki a méhednek gyümölcse volt addig,
megszületni kívánkozik.
Édes volt a szenvedés
és én megszülettem
csodálkozó nagy szemekkel,
ránéztem egy rózsás arcra
mely fénysugárral volt körbevonva,
s az égiekhez fohászkodva kéri,
őt hagyjátok meg néki.
Két babád az Isten jobbján a mennyekben,
s ők mint két kis angyalka,
segítettek a karodba,
hogy ölelj magadhoz, és ígérték,
az életem végigkísérik.
Édes emlőd táplált,
mint szomjazó kis fát az eső,
finom kezed simogatott,
mint angyalhajat az enyhe szellő,
hogy nőjek növekedjek,
s neked a gyermeked lehessek.
Kicsiként tipegtem, csacsogtam,
féltő szemeid rajtam nyugtattad,
figyelted és óvtad minden lépésemet,
a sok szeretetet miként háláljam meg.
Nem feledem azt az időszakot,
mely életünkben egy sötét folt,
rettegtünk és menekültünk,
hogy egy szebb életbe kerülhessünk.
Te voltál, ki megoldottad,
hogy ezt a sok szépet, csodát és tudást,
mit nyújt ez a világ,
békét teremtve körém szomjazva
és áhítattal magamba fogadjam.
Sírtam, mikor a pofon amit kaptam,
az arcomba barázdát vésett,
vagy a szigor, mely a szívemig hatolt,
de éreztem, csak a javamat akarod,
s az életemet félted.
Taníttattál, terelgettél,
becsületessé neveltél,
embert faragtál belőlem,
ki most hálával és szeretettel
adom vissza azt a sok sok évet,
melyet szíved önzetlenül adott,
s mind az enyém lett.
Húsz élet is kevés lenne,
hogy én mindezt megháláljam,
de ígérem, fogni fogom
kicsi ráncos remegő kezed,
simogatom őszülő hajad,
és nem engedlek,
csak ha szólít a Jóisten,
ki életedért cserébe hagy engem itt lenn,
hogy megszépítsem utolsó éveidet.
Melletted leszek végig,
míg elkísérlek a sírig,
s ha majd lenézel a mennyből
nem lesz könny csak öröm,
látod majd, hogy a gyermek
egy szál rózsát nyújt az ég felé,
s egy fehér galamb képében
a jóságos lelked a vállamon pihen meg.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2014. február 21. 02:37

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom