Szerző

Szenczi László Levente

Életkor: 44 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 347 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. február 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szenczi László Levente

lejárt az időd

óóó, idő, mely már oly nagyon eljárt feletted,
egykori erődet apránként, de elvesztetted.
gyengén heversz egy kopott gyűrött pamlagon,
az idő rajtad már nem nagyon van, mit aszaljon.

mozdulatlan, lassan kihűl aszott öreg tested,
a hideg kegyetlen halál uralkodik már feletted,
nincs már ír a világon, mely a javadat szolgálja,
nem létezik semmilyen gyógy, óóó, a halálra.

mit tettél családért, hazáért, munkáért,
itt marad, az idő lejárt, az élet véget ért.
még éltedben körülötted mások már rínak,
tudják, holnap örök lakója leszel egy sírnak.

homályos tekinteted a messzi távolba réved,
lassan lehunyod szemed, elernyed a tested.
tegnap még meleg testedre a hideg borít fátylat,
a kegyetlen halál szaga lengi körbe az ágyat.

gyászos csend borul a környékbeli tájra,
megszűnt egy lélek, ki ezt sokszor bejárta.
ahogy lassan-lassan becsukódik a szemed,
egy utolsó sóhajjal elszáll utolsó leheleted.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


maxika2014. február 4. 09:00

...talán mégsem járt le?!
Jó vers!
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom