Szerző
Vers

A verset eddig 303 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. február 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Rakonczai Nikolett

A jégmező alatt

Zimankó fedte virágos rét,
mely árnyba borult már.
Szirmai között sok emlék,
élénk és halovány.

Emlékek, melyek sebekként élnek tovább,
s a mezőre jégpáncéljaként dermednek rá.

Napsütés közeleg, mosollyal arcán,
fényes sugarait ölelésre tárva,
megrezzen a sok fagyos virág,
suttognak halkan a jégbe zárva.

Fel-feltekintenek az égbe,
hol sugarak dallama játszik.
Csalogató ének ez,
szikrázó táncnak látszik.

A jeget megtörni nem tudom,
túl vastag és kemény.
Viszont megolvaszthatom,
s visszaszáll a remény...

Habár páncélként szolgál a jég,
alatta nincs élet, se nap, se szél...
hagyjam ily módon, vagy öleljem én?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Nikkycat(szerző)2014. március 21. 16:36

Köszönöm! :) nagyon jól esik bíztatásod!

erferi2014. február 5. 11:16

Kedves Nikolett! Verseidhez szeretettel gratulálok.Nagyon szépek.Sok sikert. Üdv,Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom