Szerző

Frech Tamás

Életkor: 34 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 222 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. február 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Frech Tamás

Nélküled

Sötét, hideg, éjfekete bársony öleli tested,
fényre kívánkozik szomorú lelked.
Csak állsz néha, kinyújtod kezed,
vársz, hogy lássák, de én érzem, hogy itt vagy velem.
Kilépsz hogy megmutasd a fényben magad,
adsz, elveszel, de a lelked a sötétben ragad.
Várod, hogy valaki megtalálja, ami ott van,
tested látják, de a lelked röghöz kötött örök rab.

Lennék bátor és merész,
aki a fényből lelkedért a sötétségbe lép.
Ki leveri láncod, és megszabadít örök kínodtól,
harcol érted, és eldob mindent, hogy megszabadítson.
Még akkor is, ha mély sebeket szerzek,
ha a fájdalom a húsomból tépdes.
Ott leszek és vigyázok, hogy újból a fényben élhess.
Mert nélküled a fény az örök sötétségem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


laszloklara2014. február 20. 09:18

Nagyon szép vers!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom