Barna Orsolya

Álomarcú tavasz

Valahol a szivárvány alatt otthon érzem magam,
A horizontot látva kitisztul az agyam.
Rab lelkem újra szárnyal, amíg nem jő a Vadász,
Nem bánt most senki, míg elér a varázs.

Tavasz szellőjével én is útra kelek,
Korlátot nem szabhat se Nyugat, se Kelet.
Hóvirággal együtt én is kinyílok,
Gyümölcsfa virágaival kivirágzok.

Bárányfelhő ott fent könnyedén kúszik,
Napfényt átengedve bőrömön nyugszik.
Ragyogó fűszálak újra éledeznek,
Eljött hát a tavasz és minden reménységem.

Kéklő eget egy Madárka szeli át,
Nincs gyönyörűbb fénylő tollainál,
Melyen megcsillannak sugarak ezrei,
Mosolygok, mert nem veheti el Tőle senki.