Szerző
Vers

A verset eddig 464 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. február 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Téklesz Diána

Magamé lettem...

Szisszennek, koccannak, csikorognak
a fogaim hegyén a mondatok.
Alvajáró voltam, de már nem vagyok.
Éles a látóhatár, mint a napsütötte táj,
és amiket mondtam, már nem mondhatok.
Visszahúzzák szavaimat a durvaság leple alatt
elmúlt gondolatok,
telik az idő, és azzal együtt egész vagyok.
Nem lehettem senkié, míg magamé lettem én.
És a terem szavakkal, tettekkel teremtettem,
s ez tart, míg véget nem ér.
Várhatok többet, szépet, jót,
de az, ha kevesebb, mint eddig volt,
beérem azzal, hogy hagyjon bennem maradandót.
Nem kell a magaslat vagy mélység ereje,
hogy a szívem lángját tápláljam epedve,
inkább keresve igyekszem a szeretetet
tartani benne.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


thorwald2014. február 25. 17:31

Kedves Diána, gratulálok versedhez!
Szeretettel Ervin

Teklesz(szerző)2014. február 24. 21:32

Köszönöm Miklós!

Mikijozsa2014. február 24. 12:03

''A szeretet erős, nem múlik el. Nem gerjed haragra, gonoszt nem ró fel, ...mindent elvisel'' Gratulálok versedhez, Üdv Mikibá.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom