Bird

Irnom kell

Írnom kell, mert Neked mindent közölni akarok,
ám a kimondott szavak olykor hallhatatlanok,
s mint élő, én is bármikor meghalhatok,
de a leírt mondatokban megmaradhatok.

Írnom kell, mert akarom, hogy tudd,
hogy vigyázz, életedet át ne aludd,
éld az életed, s add gyermekednek a napod,
olyat, ami mosolyod által naponta felragyog.

Írnom kell, mert gyengéd kényszer vagy,
ki gondolataimmal magamra sose hagy,
kinek életemet, mint egy nyitott könyvet,
így szeretném átadni - talán így könnyebb.

Írnom kell, mert az érzés feszíti a lelkem,
hogy átlépjek időn, téren és e megfáradt testen,
méltóvá válni arra, amit a benned "dobogó csoda ad",
fiatal testedben üdén lüktet, és egyre hozzám hajt.

Írnom kell, mert minden nap útra kelünk,
elbúcsúzunk, hisz nem egy a fekhelyünk,
a szavak, a jelek, melyeket alvás helyet formálok,
áldásaim, vésett imáim - álmodra így vigyázok.

Írnom kell, hogy a betűk tisztítsák meg fejem,
mert azt akarom, Neked legyen tiszta a szívem,
naponta üres edény leszek, hangtalan madárdal,
tőled éledek fel, amikor megtöltesz magaddal.

Írnom kell, mert most még hozzád nem szaladhatok,
ha kimondatlanul félek vagy elbizonytalanodok,
ha felhők takarják a napot, és ha nincsenek csillagok,
a leírt szavak Téged idéznek és megérint varázslatod.

Írnom kell, hogy nyoma legyen: a szereteted hatalom,
erejétől áldott leszek, és így kezem jeleivel, ha akarom,
már nem csak magam, hanem álmainkat is óvhatom.
Írnom kell, mert Szeretlek! Kimondhatatlanul! Nagyon!