Szerző
Ördög Attila

Ördög Attila

Életkor: 31 év
Népszerűség: 82 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1683 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. március 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (10)

Ördög Attila

Alkoholizmus

Apám génjeinek súlya

Apám vére kötelez.
Pedig próbáltam tenni ellene,
De a gének nem hagynak,
Így instabil a penge éle.

Nem az egy sör itt a játszma, hanem
A sok, félreköltött enigmák
Alkoholba fojtott álma.

Próbáltam keresztbe tenni a sorsnak...
De keze súlyosabb a múltnál,
S így jövőmet átadhatom a pornak,
Mint sivatagi vándor a kiszáradt kútnál.

Én megpróbáltam ellenségesnek lenni,
De a gének ellen sajnos nincs amit tenni.

Így lettem én is alkoholista...
Félrészeg igazságok közt
Alkalmas gerenda,
Amit, ha beleépítenek egy házba,
Kirothadással lesz kegyelme megáldva.

Nem akarok inni, de a vér kötelez...
S józanodó igazságaim fénye
Árnyékol, de ár ellen evez.

Apám csendben, de büszke...
Hogy a fia magát a végtelenbe küzdte,
S mégis, az alkoholt méri szintben...
Vérben, igazságban és szívben.

Nem akartam inni, de így szólított az élet.
Két pohár bor közt sör lesz a végzet,
S ha imáim súlyát elhordja az élet,
Hidd el: elbóbiskolnék véled.

Mert nem áldattam, csak kegyetlen szavakkal.
S az élet megáldott újuló tavasszal,
Hóharmatos induló vággyal,
Ahol anyám vár frissen vetett ággyal.

Adasson csend a részeges lelkemnek.
Érteni nem fogja a kegyetlen élet,
S ha meghalni elhív a szomszédos lélek,
Értelmét lássa apám a versemnek.

Született egy részeg Vasárnap hajnalán :)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Gadratil(szerző)2014. július 28. 17:21

Köszönöm :) Elég küzdelmesek néha a hétköznapok. Talán a legnagyobb gond a sok ellentét a saját elképzeléseinkben.

gota2014. március 25. 19:26

Őszinte, és segítő sorok!
Nem vagy reménytelen. Az igazi alkoholistának, soha nincs betegségtudata.
Jó verset írtál!
Gratulálok.

Sz.Cili2014. március 19. 00:58

Ez igen! Nagyon őszinte.....jól megírtad!

M.Laurens2014. március 12. 21:58

Nagy vers ez drága barátom, és hatalmas vallomás !
Gratulálok soraidhoz!
/ Miklós /

Gadratil(szerző)2014. március 12. 08:06

Köszönöm, igazat kell adnom, igazából a gének nem határozhatják meg, hogy kik vagyunk, esetleg csak besegítenek.

baramara2014. március 11. 17:48

A versed nagyon jó! ... de, azt hiszem, te is tudod, hogy nem a gének számítanak.
Gratulálok! Üdv. Marianna

1957052520122014. március 11. 10:08

Kedves Attila!
Nem akarok én okoskodni, sem észt osztani. Ki mit sajátít el, mire ''szocializálódik''. Ahogy a jó, úgy a rossz szokások is bevésődnek.
Szerencsére az én fiam még a szagát sem viseli az alkoholnak. Édesapja, aki már nem él, szintén nem viselte, azért pusztította. Ez már az én megközelítésem volt.
Viszont a jó az ebben a versben, h leírod a fokozatokat. Látod, tudod a hibákat. Innen már csak egy svédcsavar kell! Erős akarattal MINDEN megváltoztatható, határozottan állíthatom. Ha egyedül nem megy, akkor segítséggel.
A vers kifejezetten jó! Üdvözöllek, Irén

Gadratil(szerző)2014. március 11. 08:11

Egyet kell értsek abban, hogy magát az alkoholizmust nem lehet örökölni, csak a hajlamot rá. Hogy ki mennyire esik a hajlamai csapdájába, az már a saját lelki erejétől függ.

gypodor2014. március 11. 05:00

A gének furcsa kis ''tényezők'', sok mindent átörökítenek, de a szenvedélybetegségeket nem. Azt látni és megtanulni lehet. Jó a vers! Gyuri

kreativ552014. március 10. 21:42

Jó, hogy kiadtad a terhet Attila!!Add ki versbe, ilyen szuperbe. Mert bizony nagyon tetszett a közlés formája, tartalma és őszintesége.

''Nem akartam inni, de így szólított az élet.
Két pohár bor közt sör lesz a végzet,''
A fokozás is tökéletesen sikerült!!!Viszem a verset. Ági

galambos652014. március 10. 19:09

Kedves Attila! Én érzek a versedben az önirónia mellett némi vicces élcelődést is: ''adasson csend'', '' elbóbiskolnék véled'', ,mert az igazi éned az ''újuló tavaszban'' a fagyos vágyban van, amit majd valaki meleggé varázsol Neked! Kívánom szeretettel! Berni

Gadratil(szerző)2014. március 10. 16:01

Köszönöm a bíztató szavakat :) Igazából nem olyan nagy a baj, mint amilyennek tűnik. Bírom én a terhet, csak néha, ritkán, előjön belőlem, és kiadom valamilyen úton-módon :)

Kicsikinga2014. március 10. 12:38

Nehéz terhet viszel a zsákodban, és nehéz nem vinned, nehéz eldobnod, de segítséggel, sikerül megszabadulnod! Főleg, ha már nem vagy abban a környezetben!
Szívből kívánom, hogy sikerüljön győznöd!

lakovics2014. március 10. 09:50

Az a baj, hogy nem szereted és nem tiszteled magad eléggé ! Mindenképp vegyél igénybe orvosi segítséget és innentől ne légy saját magad ellensége! Te okos férfi vagy , ne szúrd el az életed!!! A génekre pedig ne fogd, ha kérhetem, mert az csak egy gyönge kifogás! Az írással mindenképp foglalkozz, mert van hozzá tehetséged!
Szívvel!
Erzsi

jocker2014. március 10. 09:12

Igen... a gének! Van benne valami!
De! Ma már tudjuk, hogy aki alkoholista, az valamiért ''haragszik'' a világra és ezért iszik, hogy ebbe fojtsa a ''bánatát''!
Lehet,, hogy ez az Édesapád alkoholizmusa, hogy neked ''ilyen'' Apa'' jutott? 99% -g biztos vagyok ebben, de itt nem tudom kifejteni. Próbálj meg ezzel megbékélni, mert Édesapád is ezért lett...
Ez hozhat kigyógyulást és még oly' messze van, hogy ''elbóbiskolj''!
Fölöttébb jó, értelmes, kiváló poéta vagy és mi szeretnénk tőled még jó sokat olvasni... Lehetne?!
Súlyos mondanivalójú versedhez, őszinte tisztelettel, barátsággal, kalapemeléssel, főhajtással: vivát, vivát, vivát!
jocker/Kíber/Feri

PiszarEva2014. március 10. 09:07

Gratulálok, jól leírtad a terhelő érzést, de az egy részeg vasárnap hajnalán volt. Nem a gyökerek, a termés a fontos, erre törekedj. Van bőven jó példa is rá. üdvözlettel Éva

Gadratil(szerző)2014. március 10. 08:07

Köszönöm hozzászólásaitokat! Nagyon nehéz küzdeni, főleg, ha az ember adott alkalmakkor nem is akar. De ahogy említve van, küzdelemmel, támasszal meg lehet állni és nemet lehet mondani.

Ametisz2014. március 10. 07:41

Versed jól megírt tartalma tudatos kifejezése ennek a kegyetlen, lehúzó és nyomorba döntő betegségnek. Nem teljesen a gének hibásak ezért, hanem a gyenge lélek is. Segítőt kell keresni, kapaszkodni valamibe, talán a versekbe, mert én úgy gondolom, hogy nagyon jól írsz és akaraterővel sikerül kilábalni ebből! Gratulálok ehhez a versedhez, legfőképp azért, hogy ezt így lemerted írni!

Bianca2014. március 10. 00:40

Nincs kapaszkodo, a kornyezet lehuz. Igen azt hiszem sorsunk megszabja, hova szuletunk. Kezdeni kene valamit az Elettel, van akinek sikerul.Bunbak kereses, felelosseg atharitas? Iszik mert sajnos gyenge Elni!
Tokeletesen irtad.

maxika2014. március 9. 21:10

Kedveltem versedet!
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom