Szerző

Boros József

Életkor: 73 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 397 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. március 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Boros József

Ars poetica

Magamnak ajánlom

Magam voltam akkor egyedül csak otthon,
A délután beteg, csontfájdító, nedves.
Elpilledtem hamar székemben a gangon,
S álomlények jöttek, egyikük sem kedves.

Előbb csak egy-kettő, aztán többen lettek,
Kezükben tőrök, ólom meg szuronyok!
Már sokan nyüzsögtek, hamar körbevettek,
Csipkedtek, szúrtak, akár a szúnyogok.

Fura egy népség volt, aprócskák és nagyok,
Öltözetük tóga, öltöny s rövid nadrág.
Úgy éreztem akkor, hogy Gulliver vagyok
Kutyateremtette! De különös ország!

Földre letepertek, gyorsan megkötöztek,
Számat is betömték fullasztó anyaggal,
Fura szerkezettel városukba vittek,
S bántalmazni kezdtek rettentő haraggal.

Feküdtem egy téren, s közben megfigyeltem,
Ahogy körülnéztem félénken, aggódón,
Hogy termetben egyre kisebb s kisebb lettem,
Rólam vitatkoztak s néztek tanakodón.

Végül behurcoltak egy nagy épületbe,
(Már náluk is kisebb, pöttöm fiú voltam!)
Zárkába tuszkoltak egy óriás teremben,
Félelmemben a karfát szorongattam.

Később zsongás támadt, aztán elhallgatott,
Fehér paróka vonult el előttem.
Emelvény deszkáján gőgösen taposott,
Leült, és megszólalt, hidegen, metszőn:

"Tudd meg, beste lélek, bíróság előtt állsz,
Szavak Országában sújt le rád a Törvény!
Azzal vádolunk, hogy mindent összeírkálsz,
S magával ragadott a parttalan örvény!"

Hangja erős volt, érdes, parancsoló,
Didergett tőle minden terembéli:
Ő volt a Bíró, a rettegett Vezényszó,
Ki kegyeit igen szűkmarkúan méri!

Zajongtak a hangok, vitáztak a szavak,
Velük testőreik, igekötők, ragok,
Végül megszólalt egy pálcaforma alak,
S egy gondolatjellel az asztalra csapott:

"Vádolunk, hogy minket a tolladra vettél,
Köztünk érthetetlen különbséget tettél,
Nyelvet meggyalázó, elfajzott pribékek,
Sárba tiporták, mit szereztek a vének!

Velünk nem törődtél, a sorsunkra hagytál,
Leírt testvéreink fénye megkopott,
Önjelölt költőnek végig megmaradtál,
S nem verted félre a lélekharangot!

Ne írjon hát az, kit nem szeret a Múzsa,
Vajon kit érdekel idétlen siráma?
Szavak népe szekerét nem húzza,
Üresen lötyög a rúdon a hámja.

Most az egyszer még utadra engedünk,
Ám mindvégig rajtad tartjuk a szemünk!
Vidd el társaidnak végső üzenetünk:
"Csak csínján, szeretettel bánjatok velünk!"

Csapzottan ébredtem, kinn esett az eső,
Szobámba mentem, és eldugtam írásom.
Tudom, ezután csak titkon veszem elő,
Nehogy Szóország büszke népe meglásson!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kicsikinga2014. március 21. 09:50

Csudára tetszett!

PiszarEva2014. március 20. 20:49

Ó ne ijedj meg, írj nyugodtan minél többet. Nagyon jó a versed gratulálok Éva

19702014. március 20. 20:10

Nagyon tetszett!:-)

csillango2014. március 20. 13:39

Humoros és komoly, fantáziadús, érdekes, egyszóval - nagyon tetszett!

Ibolya.522014. március 20. 10:16

Szépen ábrázolsz a szavakkal.
Remek humoros művészet.
Szeretettel gratulálok.
Ibi

uzelmanjanos9562014. március 20. 10:13

Fantasztikzsan tettszik a versed,mély mondanivalóval mely egy tehetséges emberre vall, szívvel gratulálok:János

fiddler2014. március 20. 09:26

Nagyon jó!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom