Szerző

Gyuricza Bence

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 293 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Gyuricza Bence

Homokszem

Valahol a Vörös-tenger partjainál

Tengerparton üldögélek,
Valami lelkemből feléled:
Béke, nyugodtság melenget,
S szellő lábamra fújja a vizet.
Homokszemek terülnek alattam,
Emlékszem: néhány éve rajtuk szaladtam.
S akkori boldogságot kaptam:
Általuk máig csak több maradtam.

Lassú víz hideg karjai lehelgetnek,
Álomba visz a lelke a tengernek.
Testemet ápolja a forró kőzet,
Vágyak, álmok: ide véletek!
Madárkák mézédes szava hiányzik,
De megrontókat a szellők elhessegetik,
A Nap áldó keze étert támaszt itt,
S a homokszemeket a tenger továbbviszi.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mercurius(szerző)2014. március 24. 20:25

@Ibolya.52: Köszönöm Ibolya, nagyon örülök neki!!!! :)

Ibolya.522014. március 23. 19:41

Megható álom, gyönyörű!
Örömmel olvasom versed.
Szeretettel gratulálok Ibi

Mercurius(szerző)2014. március 23. 14:43

@DJ: köszi!!! :-) :-)

DJ2014. március 23. 14:37

Szép, boldogságot sugárzó verset írtál kedves Bence, szeretettel gratulálok!
Joli

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom